Legalább kétszeresen meghaladja az „eltűrhető”-nek minősülő mértéket az áthaladó járműforgalom számos hazai településen. A gyakran megremegő ablaktáblák, a zaj- és szennyezőanyag-kibocsátás miatt mindez nem kevéssé rontja a helyi lakosok életminőségét, valamint növeli a belterületi balesetek valószínűségét. Hatékony megoldást jelenthet az úthálózat bővítése, illetve továbbfejlesztése, aminek előkészítéséhez területrendezési szaktudásra és települési adatokra egyaránt szükség van.
Az áthaladó járműforgalom jól mérhető. Mindegy, hogy gyorsforgalmi útról, főútról vagy mellékútról van szó, az országos közúthálózat forgalmának mértékegysége az E/nap, amiben az „E” egységjármű, vagyis a forgalom nagysága személygépkocsi-egyenértékben kifejezve. Kiszámításában a különböző járműtípusok eltérő súllyal szerepelnek, például a személygépkocsit 1-es, a nehéz tehergépkocsit 1,8-as, a motorkerékpárt pedig 0,7-es szorzótényezővel veszik figyelembe. A forgalmi adatok minden évben megjelennek a Magyar Közút által üzemeltetett Országos Közúti Adatbázisban. Segítségükkel következtetéseket vonhatunk le az utak terheltségéről, közvetve pedig az utak mellett élők életminőségéről.
Az ország teljes közúti forgalmának háromnegyedét a mintegy 32 000 km hosszú, állami tulajdonú országos közúthálózat bonyolítja le. Ennek negyede, azaz 8000 km lakott területen halad át, így a helyi terhelés lebonyolításában is szerepet játszik. Az országos közúthálózat különböző kategóriájú útjainak autótömege a lakott területeken igen eltérő hatással jelentkezik.
Gyorsforgalmi utak
Az 1500 km hosszúságú gyorsforgalmi úthálózaton, vagyis az M betűvel jelölt autópályákon és az autóutakon az átlagforgalom kb. 47 000 E/nap, ami azt jelenti, hogy az út mellett állva percenként 33 személyautó húz el az orrunk előtt. A legterheltebb az M1-M7 közös szakasza mintegy 110 000 E/nap áthaladással. A gyorsforgalmi utak nagyrészt osztott pályásak, 2x2 sávosak, 110-130 km/h megengedett legnagyobb sebességgel. Forgalmuk ellenére ezek az utak közvetlenül kevésbé érintik a települések lakosságát, hiszen nagyrészt települési területen kívül haladnak. Ahol mégis belterületet érintenek, ott a zárt pálya, a különszintű átjárási lehetőségek lecsökkentik a helyi lakossággal való közvetlen kapcsolatot, így a balesetveszélyt is. Közvetett hatásuk, azaz a rezgés-, zaj- és szennyezőanyag terhelés, illetve a zárt pálya elvágó hatása azonban így is jelentős lehet. A gyorsforgalmi úti terheléssel leginkább érintett belterületeket természetesen Budapest agglomerációjában, valamint az M1, M7 és M3 autópályák mentén Tatabánya, Óbarok, Velence, Atkár és Füzesabony térségében találhatjuk.
Mellékutak
Minden kátyú és nyomvályú ellenére a gyakran nem tökéletes állapotú mellékúthálózat aszfaltcsíkjai a biztonságosabb utak közé tartoznak. A mintegy 23 000 kilométernyi, nagyrészt 2x1 sávos, 4 vagy 5 számjeggyel jelzett mellékúthálózat nagy része a lakosság számára szintén kedvező helyzetet jelent, hiszen nagy részének forgalma nem haladja meg az 1500 E/nap értéket sem, ami percenként egy személygépkocsi elhaladását jelenti, így az ilyen út biztonsággal használható akár kerékpározásra is. A mellékutak legterheltebb (> 10 000 E/nap) szakaszai szintén a budapesti agglomeráció és az 50 000 főnél nagyobb lakossággal rendelkező nagyvárosok útjai közül kerülnek ki.
Főutak
Az országos közúthálózat legneuralgikusabb pontja a közel 7000 km hosszúságú főúthálózat. Az 1-2-3 jegyű számmal jelzett szakaszai paramétereiket tekintve széles skálán mozognak. Sok az egyszerű 2x1 sávos út, de néhány éve megjelentek a magasabb szolgáltatási színvonalat nyújtó emelt (90 helyett 100-110 km/h) sebességű főutak is. Egyes főutak településeken áthaladó szakaszainak autótömege vetekszik a gyorsforgalmi utakéval, ennél a kategóriánál azonban nincsen zárt pálya, ami a keresztező irány számára sokkal nagyobb balesetveszélyt jelent, különösen a jelzőlámpa és körforgalom nélküli szintbeli keresztezéseknél. Ezek azok az utak, ahol a gyalogosnak az az érzése, hogy a túloldalra születni kell.
A legforgalmasabbak (> 10 000 E/nap) a fővárosból kivezető főútszakaszok, 50 000 főnél nagyobb lakossággal rendelkező nagyvárosok (pl. Miskolc, Pécs, Nyíregyháza, Győr) belső saját forgalmú főútjai, valamint kisebb mértékben egyes kistelepülések olyan útjai, ahol jelentős az átmenő közlekedés (pl. Felsőzsolca, Csorna, Szajol, Kópháza). Ezeken az utakon percenként átlagosan 7-8 gépkocsi halad el, de csúcsidőben ennek sokszorosa is kimutatható.
Az átlagos fogalom nagyságánál is fontosabb megvizsgálni a nehézgépjármű áthaladás alakulását, mivel egyes településeken a jelentős kamionáradat kora hajnaltól késő estig tart. Lakott területen a legnagyobb főúti nehézgépjármű forgalom Szegeden, Csornán, Fegyverneken jelentkezik, ahol a főút egy szakaszán naponta 3000-4000, azaz percenként 2-3 kamion halad el.
A forgalom nagysága és az út kialakítása miatt falvak-városok lakosságát leginkább a főutakon jelentkező autótömeg zavarja, ezért a sok lakost érintő, nagy forgalmú főutak mentén jogos települési igényként merül fel az elkerülő utak szükségessége. Több mint kétszáz település tervezett főúti elkerülő útját tartalmazza az Országos Területrendezési Terv, melynek interaktív térképállománya elérhető a TeIR nyilvános alkalmazásai között. A Lechner Tudásközpont által működtetett Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) adatai alapján vizsgálva ezen települések belterületi lakosságszámát az látható, hogy tervezett elkerülő utak megvalósulása összesen 2 millió ember életét fogja megkönnyíteni.
Természetes módon a települési belső forgalom, a népesség és a belterületi közúti balesetek száma szorosan összefügg. A TeIR-ben megtalálható, 2012 és 2014 közötti, lakott területen történt közúti balesetekre vonatkozó adatok azonban azt mutatják, hogy egyes települések ellentmondanak e törvényszerűségnek. Vannak olyan települések, amelyeken nem a lakos számmal, hanem pl. a turisztikai szerepkörrel (pl. Gárdony, Keszthely), vagy nagy átmenő forgalommal (Szarvas, Törökszentmiklós) volt indokolható a magas balesetszám. A TeIR-adatok azonban azt is mutatják, hogy a fenti időszakban 1187 településen egyáltalán nem volt baleset. E települések azonban 17 kivételével 2000 fő alatti lakos számmal rendelkeznek, így a balesetmentes falvakban összesen csak fél millió ember lakott.
A belterületi balesetek számának csökkentésére is ígéretes megoldással szolgálhatnak az önvezető (főként teher-) gépjárművek, amelyek tömeges elterjedésével azonban még csak távoli jövőben lehet számolni. Az elkerülő utak szükségességét azonban ezek a járművek sem váltják ki az átmenő forgalom lakosokat érintő egyéb környezetterhelő hatásai miatt.
Az országos közúthálózat belterületeket érintő forgalmának térbeli sajátosságai – útkategóriánként, belterületenként, az OTrT-ben szereplő tervezett elkerülő szakaszokkal, lakosságnagysággal, lakott területen bekövetkezett közúti balesetek számával – részletesebben is tanulmányozhatók térképünk interaktív változatán, amely a http://gis.lechnerkozpont.hu/foldgomb weboldalon érhető el.
Illusztráció: Lechner Tudásközpont
